Ma egy fantasztikus lehetőség keretében részt vettünk a Nairobi Vízilabda Csapat edzésén, ahol egy barátságos mérkőzés során össze csaphatott az igazi magyar fifika, valamint a kenyai akarat és a nyers erő. A Magyar Vízilabda Szövetség, illetve a Kópé Dunakanyarnak köszönhetően, eljuttathattunk két aláírt vízilabdát, amellyel hozzájárulhatunk a helyiek lehetőségéhez a közös sporthoz amit mindannyian szeretünk.
Both Marcell cikke a Magyar Vízilabda Szövetség honlapján:
https://waterpolo.hu/hir/12231/latogatas-a-nairobi-vizilabdacsapatnal-kenyaban
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2022. február 28.-március 2. között tartotta 50. Környezetvédelmi Gyűlését Kenya fővárosában, Nairobiban. Magyarország is képviselte magát a többnapos eseménysorozaton, ahol Kovács Domokos Péter, Magyarország ENSZ Ifjúsági Küldöttje is résztvevő volt, aki több mint 10 éve vízilabdázik, korábban Magyarországon, németországi tanulmányai miatt pedig immáron a Passaui Piranhák csapatában. A küldöttet elkísérte barátja, Both Marcell Jonatán, aki amszterdami egyetemi tanulmányai mellett az Amszterdami Cápák csapatában játszik a holland országos bajnokságban. Ketten egykoron közösen kezdték vízilabda pályafutásukat a Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt vezette Kópé Dunakanyar csapatában, Leányfalun.
A két fiatal külföldi egyetemi tanulmányaik ellenére is megtartotta egymás- és a vízilabda felé érzett közelségüket. Ezért a Környezetvédelmi Gyűlés mellett elhatározták, hogy meglátogatják a helyi Naiorbi vízilabdacsapatot, ahol közös edzésen vehettek részt. A fiúk életük egyik legszebb sportélményében részesedhettetek. Egy barátságos összecsapásban összemérhette magát a magyar fifikás játék, illetve a kenyai nyers erő és fizikum. Az edzés a megszokott nyolc hossz vegyes helyett egyből a közepébe csapott; „Csakis a játék, ha már idáig eljöttetek” – hangzott el a baráti hang egy kenyai fiatal szájából. „A kezdéstől kiemelt érdeklődéssel követtek bennünket a helyi nézők, egyesek még a fenti tribünre is felsorakoztak” – meséli Both Marcell Jonatán.
Kovács Domokos Péter a következőképpen emlékezik: „A találkozás azért is érdekes volt, mert kiszakadhattunk a konferencia formalitásaiból. A terveimet elsőnek nem értette a többi ifjúsági küldött, de számomra fontos volt, hogy ilyen közegben is képviseljem Magyarországot. Vannak a magyar sportdiplomáciának nagyobb sikerei és fontosabb együttműködései, de nagyon izgalmas érzés volt megtapasztalni, hogy milyen gyors és emberi kapcsolatok jöhetnek létre a sportnak köszönhetően. Az edzés végén folytatott beszélgetések alapján már elkezdtünk azon gondolkozni, hogyan tehetnénk élvezhetőbbé a játékot. A csapatnak nincsen például sapkája, ezért érdemes lehet gyűjtést szervezni nekik, hogy jobban tudják élvezni a játékot.”
Marcell leírása szerint „A mérkőzés végén, a vesztes csapatnak itt nem a kaput kellett kiszedni, valamint a sáv elválasztó köteleket visszarendezni, hanem leugrani egy nyolc méter magas toronyról egy olyasfajta bátorsági tett gyanánt. Nem is tudjuk, hogy mi melyik „büntetést” választanánk igazán. A vasárnapi edzés utáni tradíció, hogy csapat tagjai biciklire és autóba ülnek, majd Nairobi belvárosa felé veszik az irányt, ahol egy helyi tea elfogyasztása mellet megosztják a hét vicces és tanulságos történeteit egymással. Hosszas gondolkodás kellett e sok élmény feldolgozásosra. Például a tény, hogy egy látszólag távoli országban már a medencébe való beugrás előtt is átélhettünk egy bizonyos tiszta közös szeretetet, tiszteletet és a közelséget, amit a vízilabdán keresztül érzünk társaink és a játék iránt. Minket, mint minden pólóst, sok mindenre megtanított a vízilabda, legyen szó az alázatról, kitartásról vagy a sportszellemről. Úgy tűnik ez egy univerzális élmény, hiszen a helyi vízilabdázókkal összhangra találtunk ezekben a gondolatikban. Létrejött a közös nevező, amely a világ ilyen távoli pontján is kínál kapcsolódási pontot a pólósok között.”
Domokos és Marcell nem ment üres kézzel. A Magyar Vízilabda Szövetségnek köszönhetően eljuttathattak egy-egy, Vári Atilla MVLSZ-elnök által, illetve a Kópé Dunakanyar növendékei által aláírt labdát, pólókat és egyéb ajándékokat. A helyi fiúk és lányok elmondása szerint ezek a sporteszközök hatalmas ajándéknak számítanak, hiszen az eddig csupán két öreg vízilabdájuk volt, ami valószínűleg a sok pattogtatástól rendesen elhasználódhatott. Az, hogy egy vitrinbe kerülnek-e a labdák vagy a medencébe, az már az edzés előtt eldőlt. A helyes tippet az olvasó fantáziájára bízzuk.
A két fiatal ezúton is szeretné kifejezni köszönetüket a Magyar Vízilabda Szövetségnek és a KÓPÉ-s közösségnek, amelyek ilyen pozitívan álltak a kezdeményezéshez és támogatták a sikerességet.
https://waterpolo.hu/hir/12231/latogatas-a-nairobi-vizilabdacsapatnal-kenyaban